Reményik Sándor -Templom és iskola

Reményik Sándor (1890-1941)

Reményik Sándor

Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

1925

Reményik Sándor (1890. Kolozsvár - 1941. Kolozsvár) egyike Erdély nagy költőinek. 1921-től a Pásztortűz című folyóirat szerkesztője. Trianon után az Erdély elcsatolását követő fájdalom verseit Végvári néven közölte. Késöbb több verskötete jelent meg Kolozsvárott. Ottani és anyaországi kortársai egyaránt nagyra becsülték finom költői hangját és a társadalmi kérdések iránti érzékenységét. Megérte Észak-Erdély visszacsatolását 1940-ben. Habár ennek természetesen örült, új verseiben mégis nyíltan elitélte a bevonuló magyar tisztviselők öntelt magatartását.