REGE A CSODASZARVASRÓL

Arany János

REGE A CSODASZARVASRÓL

Száll a madár, ágrul ágra,

Száll az ének, szájrul szájra;

Fű kizöldül ó¹ sirhanton,

Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének

Hős fiai szép Enéhnek:

Hunor s Magyar, két dalia,

Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét²

Kiszemeltek, hogy követnék;

Mint valamely véres hadra,

Fegyverkeztek könnyü vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,

Őz vagy szarvas nem menekszik;

Elejtették már a hímet —

Üldözik a szarvas-gímet.³

Gím után ők egyre törnek,

Puszta martján⁴ sós tengernek,

Hol a farkas, hol a medve

Sohasem járt, eltévedne.

Minden este bánva bánják,

Hogy e vadat mér’ kivánják,

Mért is űzik egyre, nyomba,

Tévelyítő bús vadonba.

Mégis, mégis, ha reggel lett,

A gímszarvast űzni kellett,

Mint töviset szél játéka,

Mint madarat az árnyéka.

Száll a madár, száll az ének,

Két fiáról szép Enéhnek;

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

Vadont s a Dont⁵ ők felverik

A Meóti⁶ kis tengerig;

Süppedékes mély tavaknak

Szigetére ők behatnak.

Ott a szarvas, mint a pára

— Köd előtte, köd utána —

Míg az ember széjjelnézne:

Szemök elöl elenyésze.

Hóha! Hóha! Hol van a vad?…

Egy kiáltja: ihon⁷ szalad!

Más kiáltja: itt van, itten!

A harmadik: sehol sincsen!

Minden zugot megüldöznek,

Minden bokrot átaldöfnek;

Gyík ha rezzen, fajd⁸ ha rebben:

De a gímvad nincs ezekben.

Szóla Magyar: hej! ki tudja

Merre van a hazánk útja?

Kerek az ég mindenfelé —

Anyám, anyám, meghalsz belé!

Szóla Hunor itt maradjunk!

Tanyát verjünk; itthon vagyunk:

Selyem a fű, édes a víz,

Fa-odúból csöpög a méz,

Kék folyam ad fényes halat,

Vörhenyő⁹ vad ízes falat,

Feszes az íj, sebes a nyíl,

Harckalandon zsákmány a díj.

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek;

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

Hogy elúntak otthon űlni,

Halat csalni, őzet űzni:

Új kalandra, szebb csatára

Ereszkedtek a pusztára.

Puszta földön, sík fenyéren¹⁰

Zene hallik sötét éjen,

Zene, síp, dob, mély vadonban,

Mintha égből, mint álomban.

Tündér lyányok ottan laknak,

Táncot ropnak, úgy mulatnak.

Szőve ködbül sátoruk van:

Ugy mulatnak sátorukban.

Férfi egy sincs közelébe’;

De a földi lyányok szépe

Lyányai Belárnak, Dúlnak,

Tündérséget ott tanúlnak.

Dúl királyé, legszebb, kettő;

Agg Beláré tizenkettő;

Összesen mind: száz meg kettő

A tündérré válni kezdő.

Haj vitézek! haj elébe!

Kiki egyet az ölébe!

Vigyük haza asszonyunkat:

Fújja felszél a nyomunkat.

Sarkantyúba lovat vesznek,¹¹

Kantárszárat megeresztnek;¹²

A leányság bent, a körbe’ —

Mind a körbe’, sok az ölbe’.

Nagy sikoltás erre támad,

Futna széjjel a leányhad;

Elől tűzbe, hátul vízbe,

Mindenkép jut férfi kézbe.

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek.

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

Dúl leányi, a legszebbek,

Hunor, Magyar nője lettek;

S a leventék, épen százan,

Megosztoztak mind a százon.

Büszke lyányok ott idővel

Megbékéltek asszony-fővel;

Haza többé nem készültek:

Engesztelni fiat szültek.

Tó szigetje édes honná,¹³

Sátoruk lőn szép otthonná,

Ágyok áldott nyúgalommá:

Nincs egyéb, mi őket vonná.¹⁴

Fiat szűltek hősi nemre,

Szép leányt is szerelemre;

Dali törzsnek ifju ágot,

Maguk helyett szűz virágot.

Hunor ága hún fajt¹⁵ nemzett,

Magyaré a magyar nemzet;

Szaporaság lőn temérdek;

A szigetben nem is fértek.

Szittya¹⁶ földet elözönlék,

Dúl királynak dús örökjét; —

És azóta, hősök párja!¹⁷

Híretek száll szájrul szájra.

*********************************************************************
Jegyzetek:

1 ó: régi
2 levente: daliás, harcra érett fiatal férfi
3 szarvas-gím (itt): nőstény szarvas
4 martja: nagyobb vizek, vízmosások szakadékos partja
5 Don: nagy folyó a mai Ukrajnában
6 Meóti kis tenger: a sekély vizű, mocsaras Aral-tó régies neve
7 ihon: ihol, itt
8 fajd: erdőben élő, nagyobb termetű, gyengén repülő madár
9 vörhenyő: vörhenyes, vörösesbarna
10 fenyér: gyér növényzetű terület
11 Sarkantyúba lovat vesznek: megsarkantyúzzák lovukat, nyargalni kezdenek
12 Kantárszárat megeresztnek: megeresztik a kantárt, vágtatnak
13 hon: lakóhely, haza
14 Nincs egyéb, mi őket vonná: nem vágynak másra, elégedettek a sorsukkal
15 faj (itt): nép, nemzet
16 szittya (szkíta): a mai Ukrajna és Oroszország déli pusztáin élő ókori nomád nép neve
17 hősök párja: a két hős, Hunor és Magyar