SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK.

2/18/2017

Csokonai Vitéz Mihály- A reményhez

A reményhez 

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

1803

To Hope 

To mortal eyes, you, Hope, do seem 
a form divinely sweet;
but eyes of gods can pierce the dream 
and see your blind deceit.
Unhappy men in times of ill 
create you for their easing; 
and as their Guardian Angel still 
they worship without ceasing. 
Why do you flatter me with praise? 
Why do you then deride me?
Why in my bosom do you raise 
a dubious heart to chide me?
Stay far and fair beyond my reach, 
as first my soul you greeted!
I had depended on your speech, 
but you have ever cheated.

With jonquil and with daffodil 
you planted all my garden, 
and introduced a chattering rill 
to be my orchard's warden;
you did bestrew my laughing spring 
with many a thousand flowers,
the scents of Heaven did you fling 
to perfume all its hours;
my thoughts, like bees, found morning sweet 
'mid garden plots and closes,
and hovered 'round in fragrant heat 
above my heavy roses.
One hope possessed my soul apart, 
one radiant prospect joyed me, 
my garden lay in Lilla's heart
its wonders never cloyed me.

But, ah, the roses of my ease 
Have withered quite away;
my sparkling brook and shady trees
are dead and dry today.
The springtime of my happiness 
is winter now instead;
my dreams are gone beyond redress, 
my fairy world has fled.
Ah, would you leave me but my lass, 
the Lilla of my passion,
I'd let all sad complaining pass 
nor mourn in any fashion. 
Within her arms I could forget 
misfortune, grief, and pain;
no wreath of pearl could match my girl 
were she with me again!

Depart from me, O cruel Hope! 
Depart and come no more;
for blinded by your power I grope 
along a bitter shore.
My strength has failed, for I am riven 
by all my doubt and dearth;
my tired spirit longs for Heaven 
my body yearns for earth.
I see the meadows overcome 
with dark consuming blight; 
the vocal grove today is dumb; 
the sun gives place to night.
I cannot tune this trill of mine! 
My thoughts are all askew!
Ah, heart! Ah, hope! Ah, Lilla mine! 
May God remember you!

Kirkconnell, Watson

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bánk Bán -Hazám, Hazám-(opera)Simándy József előadásában

József Simándy; famous Hungarian tenor sings

József Simándy; famous Hungarian tenor sings

Bánk Bán -Hazám, Hazám-dalszöveg

Bánk Bán (opera)-Hazám, Hazám-dalszöveg

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te Szent Magyar hazám!

Placido Domingo Vereda Tropical Lamento Borincano

Geovisite....2009/Május/12