Ady Endre öt szép verse-angolul is

A magyar messiások Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások, A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Mert semmit se tehettek. 1907 The magyar messiahs More bitter is our weeping, different the griefs that try us. A thousand times Messiahs are the Magyar Messiahs. A thousand times they perish, unblest their crucifixion, for vain was their affliction, oh, vain was their affliction. Nyerges, Anton N. ***** A könnyek asszonya Bús arcát érzem szívemen A könnyek asszonyának Rózsás remegő ujjai Most a szívembe vájnak. Érzem az illatát is ám A rózsás gyilkos ujjnak S véres szívemre szomorúan A könnyek hullnak, hullnak. Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít Itt, itt: az én szívemben. Bosszút itt áll az életért, Aknát itt ás a múltnak. Véres szívemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Nagy az én bűnöm. Vesszen is, Kire a végzet mérte, Hogy a könnyek szfinx-asszonyát Megérezze, megértse. Maradjon szent talánynak O, Maradjon minding újnak. Végre szívemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Woman of tears  On my heart I feel her sad face, the trembling, rose-colored fingers of the woman of tears digging into my heart while she lingers. I can even feel the perfume of her deadly fingers’ ploughing and onto my blood-soaked heart The tears just keep falling, falling. Her lips biting away sweetly, her hair flipping lustfully, the whole being of the woman is in my heart, so completely. She takes sweet revenge for her life, she buries the past without stalling. Onto my blood-soaked heart The tears just keep falling, falling. My sin is great. Damned be the one who this ominous sin bears, so he can feel the enigma of the sphinx-woman of tears. May she be blessed mystery, may she always be a new being. At last, onto my woeful heart The tears keep on falling, falling.  Peters, Katarina ***** Kocsi-út az éjszakában  Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna, Félig mély csönd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér. 1909 Night Wagon  How stumped is the Moon tonight, how mute and deserted is the sky, how sad I am this woeful night, how stumped is the Moon tonight. Everything Whole is now broken, every fire flickers in fragments, every passion flares up in pieces, everything Whole is now broken. A bad wagon runs with me, as if followed by a sound of woe, in deep silence with the noise kept low, a bad wagon runs with me. Peters, Katarina ***** A fekete zongora  Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az Élet melódiája. Ez a fekete zongora. Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolond szivemnek vére Kiömlik az ő ütemére. Ez a fekete zongora. The black piano  Fool instrument: it weeps, neighs, it hums. Wine? Be off if you're having none, This black piano is the one. This is Life's melody, hacked at, hewn, By its blind master playing the tune. This black piano is the one. Buzz of my head, the tears of my eyes, Vying desires feast - when done, All in this piano as one. My wine-sodden, foolish heart depletes Its blood: it pours out, shed to the beats. This black piano is the one. Kery, Leslie A. ***** A fehér csönd  Karollak, vonlak s mégsem érlek el, Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk, csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Sikoltva, marva bukjék rám fejed S én tépem durván bársony-testedet. Nagyon is síma, illatos hajad, Zilálva, tépve verje arcomat. Fehér nyakad most nagyon is fehér, Vas-ujjaim közt fesse kékre vér. Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed: Megállt az élet, nincsen több sora, Nincs kínja, csókja, könnye, mámora, Jaj, mindjárt minden, minden elveszett. Fehér ördög-lepel hullott miránk, Fehér és csöndes lesz már a világ, Átkozlak, téplek, marlak szilajon, Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom. Megöl a csend, ez a fehér lepel: Űzz el magadtól, vagy én űzlek el. The White Silence  I embrace you, draw you, yet cannot reach you, The silence is here, the white veil, all new. Such silence has never yet reigned the air, Scream into it, we are about to die, We stand and wait, discouraged we sigh The twilight of kisses, tears and despair. Let your head fall on me while you scream As I savagely tear your velvet skin. Let your fragrant, smooth, waveless tress Insanely lacerate and thrash my face. The whiteness of your neck is now so white, The blood between my iron fingers might Turn it all blue, as your small hands glean At me. Life stops. It has no turn, no pain, No kisses and tears, no rapture, no shame, For everything is lost, all that has been. A demon’s white veil has befallen us. The world shall be white, just a silent cuss, I curse, ravage and bite you recklessly I want you to squall, rip me incessantly. What kills is the silence, this big white shroud, Banish me, or I shall run you aground. Peters, Katarina