SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK.

2/16/2017

Ady_ A Sion hegy alatt

A Sion-hegy alatt 

Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt,
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

»Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.«
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.

*****

Neath the hill of Sion 

My long-forgotten Lord, His God-beard
All white disorder, one dark, dank dawn
In autumn was blowing in the wind,
Running by ragged and wintry.
Somewhere neath the hill of Sion.

Letters of scarlet bestrewed freely
The great bell that was His garment.
Sad and tattered was the ancient Lord.
He clave and rent the mist apart,
Tolled for the first Mass of Advent.

In my hand I held a lamp,
and Faith was in my ragged soul
And in my mind was my wasted youth;
I was aware of the God-scent
And sought for someone high and low.

He came upon me there, neath Sion,
The rocks and stones afire, ablaze.
To the sound of bells He caressed me,
Watering my face with His tears;
Gracious was the Ancient of Days.

I pressed my lips to His wrinkled hand
And my mind burst out in grief:
’What is Thy name, beauteous, ancient Lord,
To whom I have said many prayers?
Alas, I had forgotten Thee.’

’I have returned to Thee as one dead,
I, in life an accursed one.
Oh, that I knew but one childhood prayer.’
Sorrowfully He looked on me
And His bell tolled, tolled, on and on.

’Oh, that I knew Thy marvellous name.’
He paused, paused, and ascended then.
At His every step a psalm-beat,
A funereal psalm. And I wept
Sitting beneath the Hill of Sion.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bánk Bán -Hazám, Hazám-(opera)Simándy József előadásában

József Simándy; famous Hungarian tenor sings

József Simándy; famous Hungarian tenor sings

Bánk Bán -Hazám, Hazám-dalszöveg

Bánk Bán (opera)-Hazám, Hazám-dalszöveg

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te Szent Magyar hazám!

Placido Domingo Vereda Tropical Lamento Borincano

Geovisite....2009/Május/12