Ady_Magyar jakobinus dala

Magyar jakobinus dala

Ujjunk begyéből vér serken ki,

Mikor téged tapogatunk,

Te álmos, szegény Magyarország,

Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?

Szemünk és lelkünk fáj bele,

Vajon fölébred valahára

A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz

Végül egy erős akarat?

Hiszen magyar, oláh, szláv bánat

Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk

Már ezer év óta rokon.

Mért nem találkozunk süvöltve

Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,

Morajos, halk, halotti hang.

Árpád hazájában jaj annak,

Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot,

Mi, elnyomottak, összetörtek,

Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság

És pulya had mi, milliók?

Magyarország népe meddig lesz

Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,

Ma se hitünk, se kenyerünk.

Holnap már minden a mienk lesz,

Hogyha akarunk, ha merünk.

*****

Hungarian jacobin song 

Blood flows from the tips of our fingers,

Hungary, as we prod at you.

Are you asleep, wretched Hungary?

Are you asleep, and are we too?

Can we look for a better future?

Our eyes and our souls are in pain,

Will the slave-peoples build their Babel

Tower, cast off their sleep one day?

Why will a thousand heartfelt desires

Not join in one great endeavour?

Surely the anguish of three races

Will be one anguish for ever.

A thousand years, indeed, we have shared

Our bitterness and our disgrace.

Why can we not on the barricades

Of the mind howl united plaints?

One voice have the Danube and the Olt,

Indistinct, quiet, moribund.

Woe betide him that is neither lord

Nor villain in Árpád's homeland.

When, then, shall we live in unity?

When shall we speak with one voice,

We, the downtrodden, the broken

Magyar and non-Magyar alike?

How long yet will villainy be lord,

We millions in abject thrall?

Long have our peoples lived their lives like

Starlings in cages - how long more?

Sorrowful beggars of Hungary,

Today we have nor faith nor fare.

Tomorrow everything will be ours

If so we wish, if so we dare.

Bernard Adams